Mi másról is szólhatna az idei első blogcikk, mint a célkitűzésről. Január elsejével rengetegen szeretnének néhány kisebb-nagyobb változást elérni, melyhez különféle célokat tűznek ki. A célkitűzésben már segítettem egy korábbi írással, mely a SMART célok fontosságát taglalja. Van itt azonban még valami, amiről eddig nem beszéltünk.

Célokat kitűzni hasznos. Egyrészt az életünknek ad egy irányt, ráadásul általában pozitívat. Kevesen vannak ugyanis, akik olyan célokat tűznek ki, amik nem pozitív irányba mutatnak. :) Másrészt célokat kitűzni azért is hasznos, mert ez által fejlődhetünk igazán. Tudatosan és olyan irányba, amilyenné válni szeretnénk. 

Van ugyanakkor egy olyan általános tévhit, hogy csak akkor könyvelhetjük el sikeresnek célkitűzésünket, ha maximálisan, és az eredeti formában eltervezett módon el is érjük azt. Vajon tényleg így kell ennek lennie?

Nos, én azt gondolom, hogy nem. 

Ahogyan egy régi magyar zeneszám is megmondta “úton lenni boldogság, megérkezni halál”. Ez persze túlzás, véleményem szerint a megérkezés nem (feltétlenül) negatív, de az út maga jóval értékesebb, mint elsőre gondoljuk. 

Amikor úgy határozunk, hogy szeretnénk elérni valamit, és ehhez meghatározunk egy célt, egyértelműen új irányt is adunk életünknek. Lelkesebben ébredünk, boldogabban cselekszünk és úgy egyáltalán: látjuk az értelmét létezésünknek, hiszen pontosan tudjuk, mi felé haladunk.

Az úton számos hatás fog érni minket. Lesznek közötte olyanok, melyek támogatják a kitűzött célt, de találkozni fogunk olyanokkal is, melyek eltérítenek tőle. Általános vélekedés, hogy a kitűzött célunkért következetesen tenni kell, nem szabad hagynunk, hogy bármi eltérítsen tőle.

Én ezzel sem értek egyet. 

Lehetnek ugyanis olyan benyomások az út során, amik egyértelművé teszik, hogy a cél mégsem igazán az, amit keresel. Vagy az út során változtál, mely által a cél sem olyannak látszik már, mint az út elején. Az is lehet, hogy a végső cél ez idő alatt még tovább nő, de akkor sem kell megijedni, ha teljesen megváltozik.

Nem szabad hát megijedni, ha így alakul. Az élet számos területén szükségünk van rugalmasságra, nincs ez másként a céljaink felé vezető úton sem. Elképzelhető ugyanis, hogy másik úton érünk el az eltervezetthez, de az is könnyedén előfordulhat, hogy egyáltalán nem is oda érünk el. Hanem egy sokkal jobb, sokkal inkább minket szolgáló célhoz. 

Ehhez azonban nyitottság és rugalmasság kell. Nem szabad félni és nem szabad görcsösen akarni sem.

Ugyanígy fontosnak tartom, hogy ejtsünk pár szót a határidőkről is. Ahogyan a SMART célok megfogalmazásánál mindig hangsúlyozzuk, elengedhetetlen, hogy időt rendeljünk céljaink eléréséhez. Ugyanakkor erre sem szabad kőbe vésett szabályként tekinteni, sokkal inkább szolgáljon útmutatásként. Mindenképp határozzunk meg egy dátumot, amikorra (reálisan!) elérhetőnek gondoljuk elérni a vágyott célt. Ha azonban elértünk a dátumhoz, és még nem vagyunk ott, ahol “kéne”, ne ostorozzuk magunkat. Nézzük meg, mi történhetett. Talán nem volt reális az idő meghatározása? Sok váratlan esemény gazdagította utunkat? Milyen külső és belső körülmények vezettek ide? Egyáltalán… A megálmodott cél felé kell még mindig tartani, vagy idő közben ez is változott?

Egy szó, mint száz, a célkitűzés fontos és lényeges eleme annak, hogy olyan életet éljünk, amit szeretnénk. Ahogyan annak is, hogy érezzük, van ráhatásunk saját életünk alakulására. Fontos tervezni, fontos kijelölni az utunkat. Legalább ugyanennyire fontos azonban, hogy kellő lazasággal járjunk ezen az úton. Vagy egy másikon. És ne ijedjünk meg attól, ha nem pont úgy alakul az év, ahogyan szilveszter este elgondoltuk. Ilyenkor kell megvizsgálni a történéseket, az utat, önmagunkat, az eddigi lépéseket és a következőket. 

Tervezésre és rugalmasságra fel! Legyen 2020 a te éved! :)

Ha átgondolnád a céljaidat, keress bátran, segítek neked.