Rendszeresen visszatérő téma és mindenhonnan ömlik ránk a fejlődés kérdése. Ha megkérdezlek, biztos vagyok benne, hogy te is fel tudsz sorolni számos dolgot, amiben jobbá szeretnél válni. A coaching ülések egyik meghatározó része szintén a fejlődés. Sokan kifejezetten azért jönnek coach-hoz, mert szeretnének bizonyos dolgokban fejlődni. Rendben is van ez így, azonban ilyenkor mindig fontos rávilágítani arra is, amit ideáig elért a coachee, illetve a folyamat során mindig érdemes újra és újra értékelni az addig elérteket.

De miért mindig csak a hiányosságokra figyelünk?

Emberi természetünk egyik nagy pozitívuma a fejlődésre való igény. Anélkül, hogy hajtana minket valami a fejlődés, vagy akár a kiteljesedés felé, az életünk pusztán állóvíz lenne. Mindannyian szeretnénk jobbá, többé válni, és ez így van rendjén. Gondoljunk csak az év végére, amikor mindenki számot vet az évéről és célokat, fogadalmakat tűz ki a következő évre. A célok hajtanak bennünket, de mindig szolgálják feltétlenül hasznunkat. Mire gondolok?

A célokat és vágyainkat mindig valamilyen hiányosság hajtja. A hiányosságokat természetüknél fogva pedig nagyon nehéz elengedni és inkább arra figyelni, ami már megvan. Legtöbben sokkal inkább hajlamosak magukat ostorozni valami miatt mint szemügyre venni az elért sikereket. A probléma pedig éppen itt kezdődik, amikor állandó jelleggel csak a hiányosság marad fókuszban.

Coachként fontosnak tartom kihangsúlyozni azt, hogy a szemünket mindig nyitva kell tartani. No, nem kizárólag a hiányosságainkra, hanem bizony az elért eredményekre, célokra, részcélokra, fejlődésre is. Nevezzük akárhogy, a lényeg, hogy a pozitív dolgokat is észre kell vennünk.

Közhelynek tűnhet, azonban mégis igaz, hogy nem mindegy, mire koncentrálünk. Gyakran hallani, hogy annak adunk energiát, amire összpontosítunk. Na most, szerinted melyik vezet téged nagyobb sikerre: ha mindig a hiányosságokra összpontosítasz vagy ha elismerő szavakkal is illeted magad és a teljesítményed?

Azt hiszem nem kérdés, hogy ez utóbbi.

Akkor ugyanis, ha időnként megállunk és összegezzük, hogy mit értünk el, a kitűzött úton hol állunk éppen, akkor látjuk bár a még hátralévő utat, de az addigi eredményeink is a szemünk elé kerülnek. Amikor pedig ránézünk a teljesítményünkre, sokkal könnyebben kapunk erőt a folytatáshoz, mint ha csak ostorozzuk magunkat a még előttünk álló út miatt.

Kezdd kicsiben!

Ha szeretnél változtatni a szemléleteden, kezdd el még ma. Azt javaslom, hogy este, lefekvés előtt gondold át a napodat. Ne ijedj meg, eleinte a negatív dolgok fognak először eszedbe jutni, azonban arra biztatlak, hogy irányítsd a figyelmed a nap pozitív, sikeres részeire.

Ami még fontos: ne csak nagy dolgokban gondolkodj.

Amikor negatív dolgokról van szó, hajlamosak vagyunk a legkisebb hibánkat is óriásinak tekinteni és ostorozni magunkat miatta. Amikor azonban a pozitív történéseket szemléljük, könnyen természetesnek vesszük, sokszor észre sem vesszük azokat.

Például, ha a mai munkahelyi feladatlistádon 10 tétel állt, és te ebből 8-at teljesítettél ne arra fókuszálj, hogy kettőre nem maradt időd, valamit tehát rosszul csináltál… Vedd észre, hogy az eltervezett feladatok 80%-át végrehajtottad! Lehet, hogy egy hónappal ezelőtt még csak 6-ot tudtál volna ugyanennyi idő alatt elvégezni, ezért fontos, hogy az elért eredményeket megfelelő oldalról vizsgáld.

Mivel a fejlődés nem egy kirobbanó, azonnal észlelhető változás, ezért nagyon fontos, hogy az aprónak tűnő eredményeket is monitorozzuk. Egyrészt ez erőt ad a folytatáshoz, másrészt másrészt pedig önbizalmat is ad, ami az egész életedet pozitívan képes befolyásolni.

De én mindig…

Nagyon fontos, hogy megemlítsük az önsorsrontó megjegyzéseinket is. Legtöbben észrevétlenül hangoztatunk minden negatív tulajdonságunkat, ráadásul az általánosításra is hajlamosak vagyunk. Rosszabb esetben ezeket hangosan is kimondjuk, de a fejünkben zajló párbeszédnek mindenképp része szokott lenni. Ismerősek ezek a mondatok?

• Jajj, mindig ez történik, minden nap leeszem magam valamivel…
• Már megint nem sikerült időben elkészülnöm a prezentációmmal.
• Nem hiszem el, hogy ismét lekéstem a buszt.

Jelentéktelen apróságnak tűnnek, azonban ha mélyebben mögé nézünk, látható, hogy negatívan minősítjük saját magunkat és a teljesítményünket egyaránt.

Ha ilyen gondolatod jön, vedd észre és hesegesd el tudatosan! Először nehéz lesz, de sokat segít abban, hogy a későbbiekben már ne is érkezzenek ezek a mantrák.

Ha profi vagy, akkor akár pozitívra is átfordíthatod ezeket a gondolatokat, azonban már az is nagy lépés, ha legalább azt nem engeded, hogy jelen legyenek a fejedben.

Összességében tehát mindenképp érdemes észrevenni, hogyha csak a hiányosságokra vagy negatívumokra koncentrálsz, és tudatosan a pozitívra irányítani a figyelmed.

Ez nem jelenti azt, hogy minden áron kényszerítsd magadra a pozitív gondolkodást, egyáltalán nem. Ez azt jelenti inkább, hogy nem hagyod, hogy életedet és önmagad megítélését a negatívumok irányítsák és nagyobb befolyással legyenek rá, mint ami feltétlenül szükséges. A fejlődésnek ugyanis könnyen gátat szabnak a negatívumok és hiányosságok, bármennyire is úgy gondolnánk elsőre, hogy éppen ez szükséges hozzá.

Fontos, hogy ez nem azt jelenti, hogy egyszerűen csak örülünk az eddigieknek és nem törekszünk a fejlődésre. Sokkal inkább azt jelenti, hogy legalább önmagunkat elismerjük, és saját magunk támaszaivá válunk a további utunkon.